cognatus, mn. [conascor]

1) atyafi, vérrokon (úgy apai mint anyai ágon, vesd ö. agnatus, consanguineus): is mihi est c.; fn. atyafi, rokon, c. alicuius, multi cc.

2) átv. ért. A) tárgyakról, melyek atyafiakéi, rogi, corpora; átalán mindenről, a mi valamihez szorosan tartozik. B) öszhangzó, hasonlatos: deus mundo formam sibi cognatam dedit.