coepi, (ptus), isse, hiány. (ősk. coepio, coepere, újk. coepturus),

I. cs. múlt idők,

1) elkezdett, hozzá fogott, rendesen cs. h. móddal v. ezzel fieri (c. dicere, c. diligens esse), költ. és újk. szenv. h. móddal is és tárgyesettel (küln. köznemben levő nm. előtt: coepit pugnari, harczolni kezdettek, c. iter, c. aliquid); néha önállóan coepi = coepi dicere.

2) (többnyire újk.) k. megkezdődött, elkezdődött, beállott: silentium c., lett, állott be, pugna c., meg- v. elkezdődött; jurgium c. ab illo; ő az indítója v. kezdője.

II. szenv. coeptus est, el- v. megkezdették, majd mindig szenv. h. móddal: bello premi coepti sunt, lapides jaci coepti sunt, consuli coepti sumus; cum eo agi coeptum est; innen r. coeptus, a mit elkezdettek, mihez hozzáfogtak, bellum cum Antiocho coeptum, és fn. coeptum, i, kn. elkezdett munka, vállalat: audax c., bene c., jó vállalat.