coemptionalis, e, mn. [coemptio]

senes cc. oly vén szolgák, kiket az eladáskor mint csekély értéküeket más rabszolgákkal (talán egyátalában más becsesebb tárggyal is) toldalékul vagy ráadásul összecsaptak (a közönséges magyarázat, mely oly vén férfiakról szól, kikkel színleges házasságot (lásd coemptio) kötöttek, nem talál arra a két helyre hol e szó előjő, Plaut. Bacch. 4, 9, 51 és Cur. ap. Cic. Fam. 7, 29, 1..