coemptio, onis, nn. [coemo]

sajátl. összevásárlás, így nevezték egy nemét a római érvényes házasságnak, melyet bizonyos formaságokkal járó álvásárral kötöttek. Az ily házasság gyakran csak szinleges volt, s a megkötés után azonnal «manumissio»-val fel is bontották; különösen vén emberekkel kötötték, rendszerint abból az okból, hogy a különben tutela alatt levő nő, a gyámság valamint bizonyos terhelő kötelesség (sacra gentilicia) alól felszabadulhasson: mindkettő t. i. e szinleges vásár következtében elenyészett.