2. coelum v. caelum, i, kn. (t. -li, költ. és ritkán )

1) ég, menny: fulmina jaciuntur de coelo; de c. tangi, ici, percuti, istennyilától v. mennykőtől éretni, üttetni; de c. servare, égi jelekre (jelenségekre) figyelmezni; caelo albente, viradatkor v. viradtakor; közm. a) quid si c. ruat hát ha az ég leszakadna? olyannak mondják, a ki mindenféle képzelt véletlenségektől fél, vagy bennök reménykedik. b) coelum et terras miscere, mindent felforgatni. c) de coelo decidere vagy demitti a) véletlenül, reménytelenül előállani, bekövetkezni, b) sehonnainak lenni. d) toto c. errare, igen tévedni.

2) sajáttalanul A) annak jelölésére, mi az istenekhez tartozik: mennyország, az ég mint istenek lakhelye: de c. delapsus (missus), istenek küldötte; assere me caelo l. assero; innen küln. halhatatlanság jelölésére, caelum alicui decernitur. B) fölséges, magasztos és jeles jelölésére; átv. ért. efferre (ferre), tollere aliquem in (ad) coelum, valakit dicsérve égig magasztalni, dicsőítni; de c. detrahere aliquem valakit nagy hirétől megfosztani; in coelo sum v. coelum attingo rendkivül boldog vagyok. C) levegő, időjárás, légkörny, c. salubre, hibernum; coeli gravitas. D) éghajlat, égalj: c. sub quo natus cum.