1. adversus, mn. kf. és ff. [adverto]

1) felé fordított, szembe v. szemközt levő; intuetur aliquem adversum, szembe néz; dentes aa., első, elől álló, előfogak; vulnus a., adverso corpore acceptum, elől, mellbe kapott seb; in adversum os vulneratus, éppen arczban; adversos stantes, v. adversis vestigiis contra (nostra) vestigia stantes, ellenlábasok; adversis hostibus occurrere, egyenesen az ellenséggel szembe száll; adverso antro, a barlang szájánál; ventus a., ellenkező szél; itinera aa., egymással szembe menő út; adverso colle ire, felfelé; flumine adverso, szemben; adversa via (Pl.), egyenest. Küln. adversum, kn.: tenere a., ellenkezni; adversum v. in a. subit, egyenesen szembe megy; ex adverso, szemközt ( urbi, a várossal); in adversum, az ellenkező oldalon.

2) átv. ért. A) ellenkező. B) szerencsétlen, nem kedvező, bal, mostoha, fortuna, casus, proelium; res aa. (egyesben is) szerencsétlenség, balsors, baleset; a. valetudo, betegeskedés; annus a. C) ellenséges, alicui; multos aa. (fn.) habet, sok ellensége van; a. partium populi, (kétes olvasás): a népügy elensége. D) gyülölt, utált, ellenére levő; mihi illud est a.