clueo, ― ― 2. [kluw ]

(ősk. és újk.) k. magát valaminek nevezni hallja, valaminek hiják, nevezik, valami hire van v. valami hirben áll: vir meus victor c.; c. aliquid fecisse, azt mondják róla, hogy valamit tett, éppen igy *lc. esse miserrimus; c. victoria, a győzelem dicsősége övé, éppen igy c. gloria, dicsőséggel említik.