clivus, i, hn. [rokon : clino ]

1) sajátl. hágó v. lejtő, dombnak vagy hegynek többé-kevésbbé meredeken emelkedő oldala, és innen átalán: hegy, magaslat, domb, halom, c. Capitolinus; c. mollis, lassan emelkedő, arduus, meredek; c. mensae, dülőn álló asztalról; közm. sudamus in imo c., még csak a hegy tövében izzadunk, azaz még sok akadályt kell legyőznünk.

2) átalán mindenről a mi lejt vagy emelkedik, igy pl. kaptató vagy lejtő uton, sőt városi utczában is; lépcsők nélkül való fel- vagy lejáró ut épületben s több efféle (ósdiasan igy is irják: clivos).