adversarius, [adversus]

I. mn. ellenző, ellenszegülő, ellenkező, opinio a. oratori, ártalmas; argumenta aa., az ellenző okok, indokok; factio a., ellenpárt. II. fn. A) -rius, ii, hn. és -ria, ae, nn. ellenfél, ellenség, (küln. törvényszék előtt v. átalán is; vesd ö. inimicus, hostis), alicujus; aa. sunt in fuga az ellenség. B) -ria, orum, kn. t (mindig szem előtt levő) jegyzőkönyv, házi napló, melybe a napi bevételeket és kiadásokat előlegesen bejegyezték, és abból a tulajdonképpeni számadásba átírták.