1. clemens, tis, mn. kf. és ff.

1) (költ. és újk.) levegőről, szélről s több efféléről, csendes, enyhe, szelid, flumenmare, helyiségről, lankás, lassanként emelkedő, clivus.

2) kedélyállapotról és jellemről, szende, szelid, jámbor és küln. alsóbbak iránt (vesd ö. mansuetus) engedékeny, kegyelmes, kimélő, kegyes, homo, ingenium, rex; c. in disputando; judex c. ab innocentia; c. castigatio, sententia; rumor c., kevésbbé nyugtalanító.