clavatus, mn. [clavus] (újk. )
1) szeggel kivert, megszegzett; fn. clavata, orum, kn. (érts: calceamenta) v. clavati, orum, hn. (érts: calcei) szeggel kivert, szeges talpu saru v. bakkancs.
2) szegalaku.
3) a) göcsös, butykós, bogos, bibircsós; b) beszőtt arany v. bíbor csíkokkal, szegélyekkel díszes.