clausula, ae, nn. [claudo]

bevégzés, záradék, vég, fabulae, epistolae; küln. szónokl. a körmondat befejezése; a lyrai versmértanban, a bezáró rövidebb vers, zársor. Mint jogtud. msz. egy szabatosan meghatározott eljárásbeli szólam zárszavai, és innen átv. ért. átalában szóbeli törvényes formaság; változhatatlan szólam, a mellyel bizonyos eljárásoknál élni kell; vagy «záradék», azaz, egy törvénybe v. törvényes rendelkezésbe foglalt pótló, módosító, kikötő toldalék; egyh. időről is vége, befejezése egy időszaknak v. kornak.