claustrum, i, kn. (de majd mindig t. ) [claudo]

1) tolózár, retesz, zár v. lakat: cc. revellere, laxare stb.; átv. ért. korlát, sorompó, akadály, mi valaki utjában áll: refregi ista nobilitatis cc., új nemesről, ki családjában legelső nyert curulisi hivatalt; (költ.) effringere cc. naturae, a természet titkait leleplezni, fölfedezni; versus tua fregerunt cc. a közönség eleibe jutottak; rumpere cc. (a pályatéren), a sorompón keresztültörni.

2) sajátlanul, A) (költ.) cc. urbis kapu; cc. undae gát. B) zárt hely, hol valamit tartanak; pinea cc. (költ.), a trójai fa ló. C) hsz. a mi valamely hely bejárását fedezi, védfal, mellvéd, sáncz, «kulcsa» valamely városnak v. tartománynak: cc. Aegypti, cc. montium, szoros, szurdok.