classicus, mn. [classis]

1) (classis 1. szerint) A) a római polgárosztályok valamelyikét illető. Innen fn. classicus, i, hn. trombitás v. kürtös, a ki a néposztályt jeladással gyülésre hivja (ősk.). B) küln. classici első osztályba tartozók, innen átv. ért. (újk.) jeles, kitünő, példás, remek, poeta.

2) (classis 2. szerint) A) szárazi v. hajóssereghez tartozó; ily értelemben csak mint fn. classicum, i, kn. trombitával adott jel, harczjel: classicum cecinit, hangzott: classicum cani v. canere jubet, jelt adat, fuvat; classico ad concionem vocat. B) küln. hajóhadhoz tartozó, hajós-, miles, certamen, tengeri; classici = classiarii.