clarus, mn. kf. és ff.

1) világos, világitó, fényes, ragyogó, fulmen, lux; corona clara auro.

2) átv. ért. A) a hallásra nézve: hangos, kivehető, hallható, vox, clamor. B) szellemileg: tiszta, világos, érthető, nyilvánvaló: res c.; consilia tua luce sunt clariora. C) hires, kitünő, jeles, fényes: virtus clara posteris erit; c. re aliqua v. ob rem aliquam. Küln. a) ff.-ban tisztelet czime hires, jeles embernek, vir fortissimus et c., c. Pompejus. A későbbi császárkorban hivatalos czime a főrangu államhivatalnokoknak, névszerint a consuloknak, proconsuloknak, pontifexeknek és senatoroknak; igy: clarissimus ordo a senatus; b) (ritkán) mint magában határozatlan kifejezés, roszalólag: roszhirü: c. superbia luxuriaque, -ról, -ről, hires.