clamor, oris, hn. [clamo]
hangos kiáltás, kiabálás, lárma (költ. állatokról is): edere clamorem, kiáltani, tollere, lármát ütni; c. consensusque helyeslő kiáltás; más helyeken c. ellenséges kiabálás; átv. ért. (költ.) élettelen tárgyakról zaj, zúgás, robaj, saxa dedere c.