clamo, 1.

1) önállóan, kiabál, kiált: tumultuantur et cc.; c. de uxoris interitu, kiáltozva jajgat. Innen (költ.) átalán minden átható zajról, pl. a viz zugásáról stb.

2) cs. kiált, kikiált, hirdet, küln. megszólít, eléhí s több efféle: c. aliquid, aliquem deum; c. triumphum; omnes cc., hoc indigne factum esse; omnes cc.: tua culpa est»; c. fidem hominum, felszólít; átv. ért. tabulae illae cc. világosan mutatnak, tisztán nyilvánítnak, fenhangon kiáltanak.