2. cito, 1. [cieo]

1) (citatus r. mint mn. kivételével csak költ. és újk.) erős mozgásba hoz, sebesen mozgat, hajt stb.: c. gradum, sietteti, c. hastam, dob; átv. ért. c. motum, indít, eszközöl.

2) a hely megnevezésével, a hová valaki valamit mozdít, eléhí, idéz (rendesen hivatalos uton v. legalább hivatalosan, vesd ö. voco), elészólít, felszólít: c. senatum, patres in curiam, juvenes ad nomina danda. Küln. A) törvényszék elébe idéz, elészólít (peres feleket, hogy megtudja, vajjon jelen vannak-e); innen bevádol: c. aliquem reum capitis. B) valakit mint tanut v. tekintélyt idéz, felhoz, reá hivatkozik, aliquem testem (auctorem) rei alicujus, v. in rem; innen átalán felhoz, nevez.

3) (ritkán) c. paeanem, elénekel, c. io Bacche, kiált.