1. cito, ih. kf. és ff. [citus]

1) hamar, sebesen, sietve, gyorsan, szaporán, progredi; dicto citius, hamarább, mintsem ki lehetne mondani.

2) nem sokára, rövid idő alatt v. mulva: c. veniam; dies me citius defecerit quam etc., elébb; (költ.) citius supremo die, halál előtt. Innen citius, potius, elébb, inkább; c. hoc faciam quam ut etc.

3) tagadással kapcsolatban, non (haud, nullus) c., nem egy könnyen, neque aptiorem cito alium dixerim; nom tam c. eum rhetorem dixisses quam politikon, nem annyira.