citatus, mn. kf. és ff. [r. cito]

siettetett, sebes, siető: c. gradu ire; equo c., vágtatva, agmen c., sebesen járó; átv. ért. homo c., serény, ügyes. Küln. mint orvostud. msz. pulsus citatior, gyorsított; alvus citatior hasmenés; mint szónoklattani msz. eleven, izgatott, gyors, pronunciatio (ellent. pressa); manus citatior (ellent. lenior).