adumbro, 1. [umbra]

1) (újk.) árnyékol, árnyékot vet valamire.

2) festészetben, vázol és árnyékol, azaz alapvonalakban rajzol és a világosság s árnyék helyes vegyületével állít elé: quis pictor omnia a. potest? Innen A) átv. ért. a) szóval v. irással rajzol, eléad, leír, lefest; a. aliquid dicendo. b) átalán eléad, leír, lefest; a. aliquid ementiendo = költ. c) utánoz, majmol, a. mores Persarum. B) r. adumbratus mint mn. vázolt, csak fővonásaiban tervezett, fogalmazott: a) nem világos, érthetetlen, tökéletlen, imago, signum, res; aa. intelligentiae, tökéletlenül fejlődött fogalmak. b) látszólagos, költött, színlelt, állítólagos, ál, comitia, melyeknek csak nevök volt; Pippae vir a., csak férje nevét viselte (míg Verres tettleg vele mint férj élt); dii Epicuri aa., álistenek (mert nem volt valódi testök).