circitor és circumitor, oris, hn. [circueo = circumeo]

1) őr, felügyelő, a ki bejárva és megkerülve a gondja alá bizott területet vagy tárgyakat, végzi tisztét, kerülő, küln. kertekben és a vízvezeték körül; mint hsz. őrkerülő, czirkáló, circitores azért a késő korban egy külön lovas hadcsapat neve.

2) házaló.