1. cingulum, i, kn. (ritkán la, ae, nn. és lus, i, hn. )

öv, küln. a nőké; innen a) heveder, szorító, hasszíj az állatokon; b) öv, földöv, c. terrae. Névk. katonáskodás, hivataloskodás, «szolgálat», hivatal; cingulum deponere, kilépni; sine cingulo constitutus, szolgálaton kivül levő; binis aut ternis pluribusve mereri cingulis, többféle hivatal teendőit végezni. Átalában használják a szót minden olyannak a jelölésére, a mire öv szolgálhat; tehát: kardkötő, pénzerszény, kitüntető hivatalos jelvény, egyh. még átv. ért. az önmegtartóztatás, a lelki erő jelvénye: erit justitia cingulum lumborum eius.