cieo, civi, citum, 2. így is (ritkán, ősk. és újk. ) cio, etc. 4. [kiw, kinew ]

1) indít, mozgat, mozgásba hoz; natura omnia c.; orbis semper eodem modo ciebatur; c. mare, aequora, fölkavarja, éppen így (költ.) c. caelum tonitru. Innen msz. erctum ciere, örökségben osztozni (mely alkalommal minden rész a maga helyére jut).

2) (többnyire költ. és újk.) a hely kijelölésével, hová valamit indítunk. A) elővezet, -szólít, -hí, -idéz: c. milites ad arma, viros ad se, Vitellius c. Germanos in nos. B) küln. segítségül v. tanuul hí, felszólít: c. Manes nocturnos; non homines tantum sed foedera et deos c., (mintegy bizonyságul előszólít). C) kiált, neven szólít, nevez: magna voce supremum, animam cient (halotti ünne pély alkalmával az elhunyt nevét kiáltják), c. nomen utriusque; posse ciere patrem, nevezni tudni (szabad születését bebizonyítni tudni); triumphum nomine cieo ezt kiáltom: «io triumphe».

3) szenvedélyt, érzelmet stb. indít, előidéz, gerjeszt, okoz vagy tesz, eszközöl stb. (valamit): c. motus illos, proelium, seditionem, stragem; c. lacrimas, hullat; varias voces, singultus, kiáltoz, zokog.