cibus, i, hn.

étel, eledel, táplálék, élelmi szer átalán (küln. emberek számára, vesd ö. esca), cibum capere, sumere, enni; átv. ért. c. furoris, mali, a mi a bőszültséget, bajt táplálja. Küln. tápanyag, c. animalis, a lélekzettel a levegőből kapott tápanyag; éppen úgy az emésztés által a testben az ételből kiválasztott és elkülönített tápanyag v. táp és a növényt tápláló nedv; (költ.) még csalétek.