ceter (us), a, um, [= eteros ]

1) e. (ritkán; a hn. alanyeset nem fordul elő) a többi, a hátralevő (ellentétben egy más előbb v. utóbb megnevezett személlyel v. dologgal vesd ö. reliquus), többnyire gyünévvel kapcsolatban: c. exercitum; c. regium cultum; c. Graecia; c. eius audacia. Innen ih. de cetero egyébiránt, egyébként, másként, különben.

2) t. a többiek, mások, mind a többi: cc. homines; cc. res; praeter ceteros; inter cetera; elősorolás v. előszámlálás végén: ceteri, ae, a) v. ceterique és cetera és igy tovább és a többi.

3) mint ih. A) ceterum a) egyébiránt, egyébként, különben, másként: ego me praeterquam quod sine te, c. satis commode oblectabam; gyakran, mint kapcsoló szó jő elő. b) (újk.) rendesen tagadó mondattal v. ezzel quidem ellentétben: hanem, mégis, mindazáltal, de: non consulibus, c. dictatori legiones tradiderunt. B) cetera más tekintetben, egyébiránt, egyébként, különben.