cetarius, mn. [cetus]

(költ.) tengeri halhoz tartozó; halak mint fn. A) ius, ii, hn. halárus, haláruló. B) ia, ae, és ium, ii, kn. halastó (olyan, mely a tengerparton magával a tengerrel volt kapcsolatban s melybe a halak küln. a tinnhalak bizonyos évszakokban összegyültek, honnan azután nagy mennyiségben fogdosták ki őket).