cesso, 1. [cedo] k.

1) késik, késedelmez, késedelmezik (restségből v. tétlenségből, vesd ö. cunctor): c. eum adire; paulum si cessassem, eum domi invenissem. Küln. (gyakran szink.) kérdőleg (cesso? quid cesso? quid cessas? késem? miért késlekedel? miért késedelmeskedem?) határtalan móddal, mint serkentő szó, valaminek véghez vitelére.

2) tétlenkedik, szünetel, henyél, vesztegel, hever; innen: elmulaszt, abbahagy, elhagy (valamit, mindig roszalólag): c. in opere suo; nihil cessatum est ab apparatu operum; nullum tempus cessabat a novae cladis spectaculo, egyik szerencsétlenség a másikat érte, egymásra jött a csapás; non cessas de nobis detrahere, nem szünsz minket rágalmazni. Innen A) hat. esettel felhagy, szünik: ea non cessat muliebri audacia, c. officio, kötelességét nem teljesíti. B) élettelen tárgyakról nyugszik, pihen: opus, pedes cc., (költ.) cessatum ducere curam, pihentetni a gondokat; arae cc., nem füstölögnek az oltárok (nem áldoznak); honor c., a tisztség megürült; ager c., hever (pihen) a szántóföld (ugarnak van hagyva). *C) (költ.) vaco: cesso rei alicui, valamivel foglalkozom. D) törvényről, határozatról: nem jut érvényre, nem jő alkalmazásba, nem veszik számba v. figyelembe; küln. mint törvénykezési msz. annyiban marad, mellőzik, nem jő tekintetbe, elesik, cessat, actio, cautio, poena edicti; igy fn. is cessantium partes, az elmaradó, eleső hagyományosok osztályrészei.

3) (újk.) megjelenni késedelmezik, kimarad, nem jelen meg (küln. a törvényszék előtt); innen tárgyról hiányzik, nincs kéznél.

4) (költ. és újk.) hibáz, vet, téved.