cessatio, onis, nn. [cesso]

1) (Pl.) késedelmezés: non datur c., nem szabad késni.

2) tétlenség, henyélés, dologtalanság: Epicurus nihil cessatione melius existimat, a köteles foglalatosságtól ment nyugalmas visszavonultságnál.

3) átalán szünetelés, szünet, pl. fegyverszünet; küln. mint gsz. a szántóföld ugarban heverése.